A gyönyörű kert közepén álló szecessziós villa még mindig tele van csodás részletekkel.
A budai hegyvidék egyik legfontosabb útvonala, a középkori gyökerű Hűvösvölgyi út mentén egymást váltják a város-, illetve kultúrtörténeti jelentőségű helyek, hiszen a Zsigmond király által építeni kezdett, majd Mátyás és II. Ulászló uralkodása alatt befejezett budanyéki reneszánsz vadászkastély mellett itt találjuk a Pannónia Filmstúdió egykori központját, a jó ideje üresen álló Lipótmezei Tébolydát, valamint a századforduló számos ismert arcának villáját is.
Egymástól néhány méterre építkeztek itt a főváros arcát kovácsoltvas munkáival meghatározó Jungfer-féle műlakatosgyár tulajdonosai, a színpadi szerepei mellett a korai magyar némafilmeknek köszönhetően az ország kedvencévé vált Márkus Emília, valamint az elmúlt években a kormánynak köszönhetően újra a figyelem középpontjába került Herczeg Ferenc író is, körülöttük pedig sokszor mára elfeledett művészek vásároltak, vagy épp építtettek saját otthont – ilyen volt a Jászkisérről indult Tófalvi Küry Klára (1870-1935) is, aki az egyik első operettprimadonnaként néhány éven át szinte szünet nélkül halmozta a sikereket.
A tófalvi dr. Küry Oszkár köz- és váltóügyvéd gyermekeként egy gondtalan középosztálybeli családban felnőtt nő eleinte csak puszta kedvtelésből tanult énekelni, tehetségét pedig az ország legkülönbözőbb részein tartott műkedvelő előadásokon csillogatta meg. Csakhamar fel is hívta magára a figyelmet, hiszen mindössze húszéves volt, mikor a Vígszínház későbbi alapítójaként, illetve a modern magyar színház atyjaként tisztelt Ditrói Mór meghívta egy kolozsvári próbafellépésre, ahol apja kérésére Hajnal Klára néven került fel a színlapra. A siker nem maradt el, így Ditrói nem csak leszerződtette, de a taníttatását is magára vállalta, sőt, a vidék legjobb szubrettjét faragta belőle. A darabok vidám, leleményes, de a női főszereplő mellett másodrangú szerepei végül olyan népszerűséget hoztak a fiatal Kürynek, hogy 1892-ben a budapesti Népszínház társulatának tagja lett, a következő tizenkét évet pedig a mára már lebontott Blaha Lujza téri épület falai között töltötte.
A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint a nőnek a könnyed, »aranyos«, »mosolygós« operettekben nem volt párja, de a műfaj klasszikus darabjaiban nem volt otthon, ennek ellenére az igazgató azonban mégis hozzá igazította a színház teljes műsorát.
A millennium lázában égő Budapest szépségideáljának tekintett Küry népszerűsége egészen 1900-ig meredeken ívelt felfelé, Fedák Sári feltűnése azonban hirtelen megtörte a karrierjét, így 1902-ben előbb a bécsi Carltheaterben, majd Prágában vendégszerepelt, 1904-ben pedig belső ellentétek, illetve pletykák egész sora miatt Küry neve annyira ismertté vált, hogy a nevével akár kozmetikumokat is el lehetett adni.
Pályája ezzel mondhatni véget is ért, hiszen a következő években már csak egy-egy szerepre szerződött a Vígszínházhoz (1904-1905), a Király Színházhoz (1904-1906), a Magyar Színházhoz (1907), a Népszínházhoz (1907-1908), illetve a Városligeti Színkörhöz (1909-1912), de közben fáradhatatlanul járta a magyar vidéket is. Utolsó hazai fellépésére végül 1915-ben került sor, ezután pedig már csak New Yorkban (1921) állt rövid ideig színpadra.
A harmincnégy évesen magát kvázi nyugdíjazó művésznő az 1900-as éveket Blaha Lujzáéhoz hasonló kilátással rendelkező lakásában töltötte, de míg a nemzet csalogányaként említett pályatársa az ablakon kinézve a Népszínház főbejáratát, illetve a város első kőmoziját nézhette, addig Küry csak az épület hátsó frontjára látott rá.
A rendszeresen ugyanazon a színpadon töltött évek emléke a művésznőt ettől függetlenül persze épp úgy kísérthette, hiszen a Népszínház 1908-as csődjét – az épületet a Nemzeti Színház vette át – ugyan még saját lakása ablakából nézhette végig, a következő évben azonban véglegesen Budára költözött.
Új lakóhelyépül a mai Hűvösvölgyi út 81. (akkor Hidegkúti út 47.) alatti, korábban a Pethő-villát rejtő telket választotta, amit akkor szomszédaival együtt a Polgári Sörfőzdét irányító, de Perzsia tiszteletbeli főkonzuljaként is aktív Tószegi Freund Ferenc, illetve az ügyvéd dr. Keleti Gyula tartott kézben. Az adásvételi szerződés szignózására végül 1909 áprilisában került sor, Küry pedig nem vesztegette az időt, hiszen az aláíráskor talán már készen álltak Jesowitz (más forrásokban Jezovits, illetve Jesowits) Mihály egy csinos, terméskő-lábazatú szecessziós villát mutató tervei, amik az év végére valósággá is váltak.
Az érdekes nevű mérnök, Jesowitz a századfordulós Budapest egy kevésbé ismert, nyaralók és villák egész sorát jegyző mestere volt. Amerre nézünk, kosszúrúk, nagy nehéz selyemszalagok, értékes, drága emlékek, arcképek, — mintha az utolsó évtized minden kiválósága ebben a bájos lakban adott volna randevút egymásnak. Az emeleten van a könyvtár és a hálószoba, a földszinten a szalon, ebédlő, társalgó egy finom és költői asszonyi lélek művész izlésével berendezve.
— Ezeket nézze meg — mutat a művésznő két aranykötésü, vastag könyvre. — Itt vannak a rólam szóló kritikák. Ezekben a könyvekben gyűjtöttem őket össze, Beöthy László ajándékozott meg velük. És tényleg, ebbe a két könyvbe van leragasztva egy csodálatosan szép és harmonikus karrier minden legapróbb mozzanata. Ami kritika megjelent Küry Kláráról, mind itt van együtt időrendben. – olvasható a cikkben, ami nyomós okból született: tervben volt ugyanis, hogy a hazai operett világának példátlan népszerüségü papnője hosszas tárgyalások után visszatér egykori forró sikereinek tanyájára, a Király Színházba.
Erre végül sor került, Küry a kritikák mindegyikének begyűjtéséről szóló állítása azonban jó eséllyel nem volt teljesen igaz, hiszen a kor ismert kritikusai a különböző lapok hasábjain sokszor nem épp hízelgő véleménnyel voltak róla – ilyen kritikát köszönhetett például az alig huszonegy éves Kosztolányi Dezsőnek is, aki éppen csak elfoglalta Ady Endre a Budapesti Napló szerkesztőségében megüresedett székét, máris a következő gondolattal botránkoztatta meg (1906. nov. 21.) a művésznő rajongóit: Küry Kláráról pedig újra kiderült, mennyire nem tud játszani. Olyan szürke és unalmas volt, amilyen csak egy ünnepelt primadonna lehet. Ő azonban sikerének biztos tudatában játszott, s a közönség is mindenáron ünnepelni akarta.
Az egykor tömegeket a Népszínházba vonzó sztár végül 1917 tavaszáig használta a villát, akkor ugyanis édesanyja elcsúszott a parketten, lábsérüléseibe rövidesen belehalt, Küry pedig úgy érezte, nem tud többé a házban maradni. Ekkor tűnt fel a színen az újpesti gyufagyárat fellendítő, az akkor még önálló város hadiárvákat befogadó otthonát is létrehozó Kollár Miklós, aki feleségével együtt szinte azonnal megvásárolta az épületet.
Az online is olvasható, a ház egyik bérlőjének rokona, dr. Rhorer Géza ügyvéd által jegyzett adásvételi szerződés szerint Küry a mosókonyhában lévő felszereléseket, a kerti bútorokat, a kerti eszközöket, a szőnyegeket, illetve a lépcsőházi rézrudakat is átadta, a berendezéseket, a konyhafelszerelést, illetve a csillárokat azonban magával vitte.
Az egykori primadonna életének utolsó közel két évtizede sem volt eseménytelen, hiszen 1921-ben New Yorkban is színpadra állt, sőt, egészen az 1935-ös halálát megelőző hetekig aktív maradt.
A Pesti Napló (1935. ápr. 28) szerint márciusban egy matiné erejéig, számos korábbi csillaggal együtt még a Vígszínházban lépett fel, a sikere pedig nem maradt el. Lakner Artúr a lapnak arról beszélt, hogy Küryt perceken át tartó tapsvihar fogadta, ezt látva pedig megírta a Drága nagymama című gyermekdarabot, amiben egy nyugalomba vonult színésznőt alakított.
(Szöveg: 24.hu)
