Az érdekes lakók végül csak az első világháború után tűntek fel a falak közt: a sort 1922-ben a belvárosi községi főreáliskola ábrázoló geometria és matematikatanára, Remsey Győző nyitotta, aki két évvel később, az Országos Katolikus Szövetség húsvéti római zarándokútján, a Nápolyból Herculaneum romvárosába induló autók között úgy megsértette a miskolci ügyészségi elnök, Penyigey Manczur Lajos hetedikes gimnazista fiát, hogy a főügyész azonnal becsületsértési pert indított.

Szintén 1922-ben tűnt fel a villa falai közt Stocker Antal kúriai bíró, illetve Stocker János tanár, sőt, talán ők is csak a tanárral egyidőben, 1929-ben, a ház kiürítésekor költöztek onnan ki. A lépésre a tulajdonos újabb álma miatt volt szükség, ugyanezen év májusában itt nyitott meg ugyanis dr. Baál Károly szanatóriuma, ami a népjóléti minisztérium engedélyének megszerzése után 3-12 éves fiúkat, illetve 3-15 éves lányokat fogadott.

A részletekről az Esti Kurír (1929. máj. 19.) számolt be: a cikk szerint az Üdülő gyermekek hűvösvölgyi szanatóriuma nevet viselő intézmény magasan a város fölött, mégis könnyen és gyorsan megközelíthető helyen, Hűvösvölgy legelőkelőbb részén épült, a modern orvosi higiéniának tökéletesen megfelelően. A gyermekszanatórium 30 gyermek befogadására alkalmas. A fenyvesekkel és hatalmas fákkal tarkított nagy kertjének közepén 25 négyzetméter betonozott vízmedence áll a gyermekek rendelkezésére, körülötte fallal védett finom dunai homokkal feltöltött hatalmas homokstranddal. A hosszú tél következtében sápadt, vérszegény, mirigyes, étvágytalan, súlyos betegségek utáni rekonvaleszcens gyermekeknek itt minden eszközük és módjuk megvan arra, hogy rövid időn belül rendbejöhessenek. Utazni óhajtó, vagy nyaralni nem képes szülők gyermekei számára ideális nyaralóhely. Magas képzettségű gyermekkertésznői felügyelet és szakavatott orvosi kezelés.

A medencét télen korcsolyapályaként hasznosító, a nagy gazdasági világválságot is túlélő szanatórium mögött a harmincas években a Hűvösvölgyi Rickl-módszerű Szanatórium és Vízgyógyintézet Rt. állt, aminek igazgatóságában maga a háztulajdonos Kollár is helyet foglalt.

Az intézet nem kizárólag a középosztálybeliekre célzott: 1932-ben például már vasutasok és hajósok gyermekeit is 20 százalékos kedvezménnyel fogadták, sőt, az is megesett, hogy valakit ingyenesen láttak el. A néhány évnyi működés után már a kétségkívül jobban hangzó Hűvösvölgyi Gyermekszanatórium néven működő hely felszámolása végül 1934-ben indult, kapuit azonban csak valamivel később zárta be.

Az épület ekkor talán még jó állapotnak örvendett, a helyzet 1937 májusában azonban hirtelen megváltozott, hiszen az egy pap margitszigeti vízbe fulladását, illetve számos fővárosi otthon lakhatatlanná válását hozó viharban életveszélyessé vált.

A ház 1938-1939 fordulóján végül dr. Havas Béláné kezébe jutott, aki újra csak bérházat faragott belőle. Éppen kapóra jött ez a Fővárosi Közlöny és a Városok Lapja szerkesztőségében is dolgozó dr. Halász Árpádnak, az orvos dr. Guttmann Líviának, illetve a Vas utcai felső kereskedelmi iskolában

(Szöveg: 24.hu)