A magyart, illetve angol nyelvet tanító Szerb Antalnak, aki az iskola 1938-as évkönyve szerint már a szanatórium bezárásának évében kibérelte a lakások egyikét.

Az angol és magyar irodalomtörténeti művek, a Pendragon-legenda (1934), a Budapesti kalauz marslakók számára (1935), illetve az Utas és holdvilág (1937) miatt ekkor már rég a magyar irodalmi élet középpontjában élő, Baumgarten-díjjal is elismert író idejét ekkor Szeged és Budapest közt osztotta meg, hiszen egykori piarista gimnáziumi tanárának, Sík Sándornak köszönhetően a szegedi egyetem magyar irodalmi tanszékének magántanáraként is működött.

Ez a státusz valójában csak annyit jelentett, hogy kétévente legalább egy félévben kell előadást tartania, ezt pedig éppen csak betartotta – írja a Délmagyarország (1970. jan. 27.):

Szerb Antal, nyilván a Pestről való lejárás kötelességére tekintettel, csupán ennek a követelménynek tett eleget egyetemi óráinak meghirdetésével. Először az 1937/38. tanév első félévi tanrendjében találkozunk nevével, címével […] Első előadását »A magyar preromantika világirodalmi vonatkozásai« címmel heti egy órában, »később meghatározandó időben és helyen« hirdeti. Utána csak az 1938/39. év második felében tart órát kedden délelőtt 11-től 12-ig az V. sz. teremben »Az Irodalom: klasszicizmus« címmel. Végül az 1940/41. tanév első félévében »A világirodalom fogalma és kérdései« címmel szerdán délelőtt 11-től 12-ig a III. sz. teremben hirdetett kollégiumot. A valóságban nyilván a szokás szerint ő is kéthetenként jött le Szegedre, és összevont órát adott. A második félévi tanrendből már a neve is hiányzott. A hírhedt fajvédelmi törvények következtében nem élhetett magántanári jogaival, többet nem adhatott elő.

A tragikus véget ért írónak ez volt az utolsó, szabadon választott lakhelye, aminek falai közé büszkén költözött be – derül ki Hegyi Béla Szerb Antalnéval készített interjújából, amiben az özvegy így mesélt:

Mi a ház felső emeletét laktuk, négy szobánk volt s három terasza. Férjem testvéröccse és szülei laktak velünk. Ő gyermekien örült, hogy saját főbérleti lakásunk van. Büszke volt rá, úgy érezte, hogy ez is hozzásegíti a beteljesülő, a felnőtt, az alkotó élet, a beérés folyamatához. Ez itt mind-mind a miénk, mondogatta, és nemegyszer végigszámolta, hány helyiséget is mondhatunk a magunkénak, s jókedvében hozzáadta még a pincét, a padlást, sőt a beépített szekrényeket is, hogy minél többet tudhassunk a sajátunknak. Boldog volt.

Az 1943-ban Piri Kálmán festőművész műtermének is helyet adó házból Szerbéknek 1944 júliusában kellett távoznia, az író azonban már egy hónappal korábban, június 5-én megkapta a munkaszolgálatra való behívóját. Előbb Fertőrákosra, majd Balfra került, ahonnan barátai megpróbálták kimenteni: két fiatal katonatiszt, Görgey Guidó és Tassy Jenő hamisított nyílt paranccsal ugyanis elutazott érte, ő azonban úgy döntött, hogy Sárközi György és Halász Gábor nélkül nem akarja elhagyni a tábort. Az ekkor kezdődő alkudozás végül nem ért célt, a német őrség pedig gyanút fogott. Szerb Antal a táborban maradt, ahol 1945 elejére súlyosan legyengült, január 27-én pedig belehalt a „nyilas suhancok” által okozott sérülésekbe.

Emléke a következő évtizedekben sem halványodott, így a születésének nyolcvanadik évfordulójára készülő II. kerületi Tanács 1981-ben úgy érezte, ideje lesz utcát elnevezni róla. Erre a célra az MTA Irodalomtudományi Intézetével egyetértésben végül a Kuruc utcát szemelték ki, az özvegy azonban úgy érezte: sokkal jobb lenne, ha a házhoz közelebb találnának átnevezhető közterületet. A meglátást a Műemlékfelügyelőség is támogatta, hiszen úgy gondolták, hogy a negyedórás sétára lévő Labanc út nem maradhat pár nélkül.

Némi gondolkodás után aztán megszületett a mindenki számára előnyös megoldás, így végül a háztól ötszáz méternyire húzódó Szajkó utca köszönt el a régi nevétől. 2020 januárjában a kapu előtt felavatták a nevét viselő botlatókövet:

A ház állapota az elmúlt évtizedekben nem változott igazán, leszámítva a vaskos kerítés 1943-as építését, a terasz 1978-as beépítését, valamint néhány szerencsétlen nyílászárócserét, így az évtizedekkel ezelőtti lakók talán ma is kényelmesen éreznék magukat a nemrég az ingatlanpiacon is feltűnt, boldog és szörnyű pillanatokat egyaránt látott házban.

(Szöveg: 24.hu)